Randi Arminnal
Lassú léptekkel haladtam a park felé. A langyos szellő néha-néha meglebegtette felsőmet s világosbarna hajamat. Mögülem kiabálást hallottam. Hátrafordultam.
-Sziiiia!-ordított Armin hatalmas vigyorral az arcán. Mikor odaért hozzám megölelt.
-Neked is szia.-mondtam.-Hova fogunk menni?
-Először videójátékboltba utána egy étterembe majd este megnézni a tüzijátékot.-hadarta el egy szuszra.
-Nem csak a videójátékboltról volt szó?
-Hááát azóta változtattam.-mosolygott. Milyen élettelteli lett. Mikor legelőször találkoztunk csak sírni tudott.
-Akkor indulunk?-suttogtam.
-Persze.-vigyorodott el. Megfogta a kezemet s utunkat az üzlet felé vettük. Mikor beléptünk egy szakállas férfi fogadott minket.
-Sziasztok miben segíthetek?-mosolygott gügyén.
-Az Assasin Creed 4-et keressük.-válaszolt helyettem Armin. Az eladó a kezünkbe nyomta a játékot. Kifizettük majd kisétáltunk a boltból.
-Melyik étterembe megyünk?
-Nemrég nyílt egy a közelben gondoltam benézhetnénk oda.
-Rendben!-mondtam alig hallhatóan. Erősen megragadta a kezem és így baktattunk a vendéglő felé. Kezéből melegség és biztonság sugárzott. Nem akartam elengedni. Beléptünk a takaros kis ajtón. Alig voltak páran ezért is tűnt jó helynek egy kis beszélgetéshez. Egy magas bajuszos férfi állt meg előttünk rózsaszín kötővel. Majdnem el röhögtem magam de nem tettem.
-Mit adhatok?-mondta mély dörmögő hangon a férfi.
-Én kérnék egy kis sültkrumplit és egy hamburgert desszertnek pedig fagylaltot.-nézegette az étlapot.
-És a barátnőjének mi kell?-fordult felém.
-Ugyanaz.-suttogtam-
-Rendben nemsokára hozom.-fordult meg a pincér. A levegőben kínos csend lüktetett. Nem tudtam mit mondani az előttem ülő fiúnak.
-Zakuro!-ébresztett ki kómámból.
-Tessék?-ráztam meg a fejemet.
-Megtanítsalak valamire?-kérdezte félholdas mosollyal az arcán.
-Igen.-válaszoltam bizonytalanul. Felém hajolt. Az étlappal eltakarta a köztünk lévő távolságot. Megcsókolt. Nem volt erőm lelökni magamról csak átadtam magam az érzésnek. Nyelvével utat tört magának a számban és hevesen kutakodott benne. Nyelveink szinte táncoltak egymással. Miután elszakadtunk egymástól értetlenül néztem rá.
-Ez meg mi volt?-lihegtem.
-Mondtam hogy megtanítalak valamire.-kacsintott.
-Erre?
-Igen ez volt a francia csók!-törölte le szájáról az ott éktelenkedő nyálat.